Országúti kerékpár

Az országúti kerékpár az egyik legrégebbi stílus, mióta a lábbal hajtott kétkerekűek léteznek. Mondhatni egyidősek a versenyzéssel. Célja a lehető legkisebb tömeg mellett a minimális légellenállás, és az ezek segítségével elérhető legjobb köridő, a legnagyobb sebesség. Az országúti kerékpár ennek köszönheti létét.

A legrégebbi „király” kategória, ami versenyzésre lett kitalálva. Mind a váz, mind a geometria, mind az üléspozíció, a kormány, a hajtás, gumiszélesség, stb. azt helyezik előtérbe, hogy minél gyorsabban érjen célt az arra fizikálisan képes kerékpáros. Idővel és megannyi más típus megjelenésével (MTB, trekking, cross-trekking), a gyártók szerettek volna nyitni a nem csak versenyzésre, hanem hobbi- és sportfelhasználásra, túrákra is alkalmas országútik létrehozásával, egy arra rendkívül fogékony célcsoport felé. Létrejött hát az úgynevezett túraországúti vagy touring, endurance kifejezéssel ellátott komfortosabb alternatíva. A recept egyszerű volt, mert a hosszabb fejcső okán a kormány magasabbra került, ezzel biztosítva a kényelmesebb üléspozíciót, ami hobbi szinten is több kilométer megtételét engedi, egyenesebb tartással (és kevesebb derékfájással). Országúti alapokra épül a gravel, cyclocross, sőt még a fitness kerékpár is, így biztosan állítható, hogy rendkívüli kategóriára, ami az egész kerékpársportnak az eredetét jelenti.

Országúti váz és villa, mint a szív és lélek

Nem történelemóra a cél, de ha már országúti kerékpár, úgy a váz és annak fejlődése kulcsfontosságú az egész kerékpáripar alakulását nézve. A geometrián és vastagságon túl az anyag jelentette az alapot, ami először acél, később alumínium (idővel könnyített alumínium), majd szénszál formájában adta ki a kész vázat. Ár függvényében ezek a vázak a mai napig elérhetők, csakúgy, mint a belőlük készült alkatrészek (karbon-kerekek, kormányok, váltófülek, stb.). Mindig is a könnyítés volt az elsődleges szempont, ami odáig jutott, hogy manapság már 6-7 kilogrammos, karbonvázzal rendelkező, komplett kerékpárok gurulnak nemcsak a versenyeken, hanem hobbi-, sportcélú felhasználás céljából az utakon is. Persze, egy ilyen kerékpár megvásárlásának a pénztárca, edzettség és kihasználtság szabhat határt.

Külön kiemelendő a villa és annak anyaga, mivel ismét az országúti kerékpárok fejlesztésénél kísérletezték ki a karbon villát, ami számos, merevvillás kerékpár esetében (a korábban már említett gravel, cyclocross, fitness) rendkívül elterjedt. Amellett, hogy könnyít a bringán, az irányíthatóságot is elősegíti, valamint jobban elnyeli az út egyenletlenségit, így nem terheli annyira a kerékpáros csuklóját.

Országúti váltópaletta, a belépőtől a verseny-szintig és a fék-kérdése

Az országúti kerékpárosok rendkívül érzékenyek a váltókérdésre, ugyanis számít a megbízhatóság, súly, gyors-váltás, valamint a sebességfokozatok és ehhez kapcsolódóan az első-hátsó kazetta fogkiosztása. A két nagy gyártó, mint a Shimano és SRAM számos változatot dobott piacra, de az országúti egyik patinás képviselője, a Campagnolo  is vagy 5 szettel újította meg folyamatosan a kategóriát. A Shimano első, értelmezhető országúti váltója a Claris, amit sorrendben követ a Sora, Tiagra, 105, Ultegra, majd a top Durace. Utóbbi SRAM megfelelője a RED, ami alatt a Force, és a Tiagra-nak megfelelő Rival helyezkedik el (az amerikai gyártónál az APEX a belépő). A Campagnolo-nál is hosszú a lista, de az összehasonlítás kedvéért az említett Shimano Tiagra és SRAM Rival szintjén a „Campa” Athena hozza a kötelezőt, a top-ot pedig a Record és Super Record jelentik. A technika előrehaladtával egyre több váltónak van már elektromos változata, például a Shimano Ultegra Di2 vagy a SRAM RED eTap AXS, ami már vezeték nélküli és villámgyors fokozatváltást enged a felhasználójának.

Kb. regényeket lehetne írni az országúti váltórendszerekről, ezért jobb lesz áttérni azokra az alkatrészekre, amelyekkel irányítjuk őket. Régebbi országútikon az alsó vázcsövön helyezkedtek el a váltókarok, ami némileg problémás volt, hiszen el kellett engedni a kormányt, lenyúlni és úgy váltani –ez idő és sebességvesztéshez vezetett, ezért ki kellett találni, miként lehet felvezetni a koskormányra. A fejlesztések odáig jutottak, hogy nem a kormányra, hanem annak részeként, a fékkel közös kart, vagyis fékváltókart kaptak. A váltás a karok megfelelő irányba mozgatásával történik (drágább rendszereknél egykaros, átlagban viszont kétkaros, ami annyit jelent, hogy a fékkaron van egy kiegészítő karocska, így a nagy és kicsi külön fele a le és felváltásért). A váltás így gyors, a kormányt nem kell elengedni, a szem marad az úton és mehet a tekerés ezerrel.

Az országúti fékek jellegzetesen patkófékek. Érdekesség, hogy hiába a tárcsafékek óriási térnyerése, ebben a kategóriában nem vetették el a régi, jól bevált „felnis” megoldást. Igaz ugyan, hogy például az endurance országútiknál a felhasználás végett a tárcsafékek bevettebbek (a súly sem számít annyit, mint a versenykategóriánál), de gyakran jön szembe milliós, karbonvázas bringa sima patkófékkel is. És ha már tárcsa, akkor a 160 mm-es az átlag, amivel szerelik a bringákat.

A vékony gumi, mint az országútik ismertető jegye

Védjegynek is mondható a 28-as kerékre (vagy országútisabban 622-es kerékre) szerelt vékony, akár 20 mm széles gumi. A méretezésre rengetegféle szabvány létezik, de általában a „23-622” megnevezés a legelterjedtebb (első a szélességet jelenti mm-ben, a második pedig a kerékátmérőt). Számtalan mintázat, keverék, simaság létezik, megannyi szélességgel, oldalfallal kombinálva, de egy közös bennük: gyorsak.

Profi sport vagy egyszerűen életérzés?

Leginkább sportos életérzés, mert aki országútira ül, annak bizony fontos a teljesítmény, a gyorsaság és a fizikai erőnlét. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden bringázás egy Tour de France szakaszgyőzelmet vagy Giro összetettet kell eredményezzen, de viszonylag kevés a „csak úgy” országútira pattanók száma. Sokan próbálkoznak amatőr versenyeken, nekik fontos, hogy a résztvevő országúti kerékpárok szigorú szabályrendszernek vannak kitéve, amit az UCI (Nemzetközi Kerékpáros-szövetség) felügyel. Ma már a legtöbb kerékpáron logóval ellátott matrica jelzi, hogy az a bringa megfelel a szabályoknak. Egy biztos: aki megtalálja magában az országútis ént, teljesítménytől függetlenül arra az időre, amíg nyeregben ül, versenyzőnek, nagybetűs kerékpárosnak érezheti magát.

Országúti kerékpárok a Berguson kínálatában

A folyamatosan frissülő és bővülő kínálat belépőjét a 2022-es Giant Contend 3 országútik jelentik a Kross Vento 2.0-val egyetemben. Mindkettő, ahogy a 40 ezer forinttal drágább Cube Attain is Shimano Claris szettel vannak hajtva. A német gyártó kétkerekűje viszont tárcsafékes, karbonvillás, ezért az árbeli különbség, csakúgy mint az Attain Pro, ami Shimano Sora szettet kapott. A vázuk minden esetben könnyített alumínium, a villa pedig a Giant és Kross esetében is alu. A top-ot jelenleg egy 2021-es Merida Scultura Rim 400 képviseli Shimano 105-ös szettel (fékváltókarokat is beleértve), könnyített alumínium vázzal és karbon villával a maga 8,16 kilogrammjával és patkófékkel (!).